Megbékélés

Amikor ellenfeleddel az elöljáró elé mégy, még útközben igyekezz megszabadulni tőle, nehogy a bíró elé hurcoljon és a bíró átadjon a börtönőrnek, a börtönőr pedig tömlöcbe vessen téged.  (Lukács 12:58)

Jézus a kapcsolatokról beszélt, mielőtt ezt a példázatot adta a bírótól való megszabadulásáról. A figyelmeztetés világos: mindent meg kell tennünk, ami csak rajtunk múlik, hogy elkerüljük a viszálykodást. (Róma 12:18) Azonban annak következményei, ha nem tudjuk az egymás közötti különbségeket elrendezni, több mint fizikai börtön, vagy büntetés.

Az ellenségeskedés szellemi és érzelmi börtönt hozhat létre. A Jakab 3:16 azt mondja: “Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található.” Depresszió, félelem, magány, keserűség, betegség, pénzügyi problémák és sok egyéb dolog válhat börtönné, melyekből megbékélés nélkül nem szabadulhatunk .

A szótár szerint megbékélni annyit tesz, hogy “újra megalapozni a barátságot a felek között; elrendezni, megoldani a vitát”. A megbékélés a kulcs ahhoz, hogy eredményesen foglalkozzunk az ellenségességgel, rosszakarattal, gyűlölettel, melyek a viszályt okozzák. Többféleképpen közelíthetünk a megbékéléshez. Például, ha valakit megbántottunk durva szavainkkal, akkor bocsánatot kérhetünk. Ha valakinek pénzzel tartozunk, visszafizethetjük a tartozást. Ha valamilyen ártalmas dolgot tettünk valaki számára, akkor megtehetjük a szükséges jóvátételt. Minden esetben a megbékélés lényege az, hogy eredményesen kezeljük a viszályhoz vezető “gyökér” okokat.

Az Isten és közötted fennálló viszály oka a bűn volt, de Ő magához ragadta a kezdeményezést, hogy Jézus vérén keresztül eltávolítsa ezt az akadályt, így újra a barátja lehettél. Megbékéltél Istennel Jézus halála és feltámadása által. Most már te is a megbékélés szolgálatában állsz. (2Korintus 5:18) Ma, Isten által felkenve békélj meg azokkal, akikkel viszályt éltél át, és vezess másokat is az Istennel való megbékélésre Jézus által.