Nem az, amit te teszel Szeptember 13.
Mt 20,1-16
Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének:
Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig.
(Mt 20,8)
Ez a példabeszéd Jézus azon állításával kezdődik, hogy a mennyek királysága hasonló ahhoz az emberhez, aki ingat-lant birtokol. Kora reggel kimegy munkásokat felfogadni, hogy azok a szőlőjében dolgozzanak napközben. Egy dénár volt a megállapodott munkabér, ami egy normál napi bérnek felelt meg. Ké sőbb – délelőtt 9 óra körül – a gazda megkérte a piacon álldogálókat, hogy dolgozzanak ők is a szőlőjében, nem konkrét összegért, hanem úgymond „ami jogos”, annyiért.
A gazda további munkásokat bérelt fel délben, délután 3 órakor és még délután 5-kor is, pedig ekkor már csak egyórányi munka maradt. A zsidó törvény szerint a munkabért minden este, napnyugta előtt ki kellett fizetni. Amikor elérkezett a fizetés ideje, a gazda minden ember-nek egy dénárt fizetett. Az egész napot végigdolgozók morogni kezd-tek, mivel azt gondolták, hogy ők többet fognak kapni. Az egyezségük alapján azonban egy dénár volt a bérük. Isten kegyelméről kapunk tanítást ebben a példázatban. A történet azt mondja el, hogy lehetetlen a Mester nagylelkűségét kiérdemelni, és sem a többet, sem a jobban teljesítők nem különböznek másoktól.
A tulajdonos azonos díjat adott mindenkinek, aki a szőlőjébe jött dolgoz ni, ennek megfelelően Isten ugyanazt a jutalmat adja (örök élet) mind azoknak, akik hittel Hozzá jönnek. Jézus azt mondta, hogy a királyság javai azonosak mindenki számára, akik alávetik magukat a Királynak, függetlenül attól, hogy mit tettek, és milyen régen menekültek meg. Valójában nem számít, hogy milyen régóta ismered az Urat, vagy hogy mennyit tevékenykedtél a Királyságában – velünk együtt fogsz a Mennybe kerülni, és ugyanaz a szeretet, megbocsátás és szívesség lesz osztályrészed, mint a többi hívőnek. Légy ma igazán boldog, hogy az vagy, aki vagy, képes vagy a részedet elvégezni, és Isten kedvel téged!