Nem vagy egyedül az üldöztetésben

Nem vagy egyedül az üldöztetésben                                                                                                                 November 28. 

Lukács 23,11: „Heródes pedig katonai kíséretével együtt megvetően bánt vele, kigúnyolta, és fényes ruhába öltöztetve visszaküldte Pilátushoz.” (RÚF) 

LUKÁCS 23,11 

Krisztus szenvedései nem értek véget, amikor befejezte földi szolgálatát. Még mindig személyes ügynek veszi népe üldözését, ahogy azt elárulja Saulnak tett kijelentése a damaszkuszi úton: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Nem azt kérdezte Páltól, hogy miért üldözi a népét, hanem azt, hogy „Miért üldözöl engem?”. Amikor üldöznek bennünket az igazságért, valójában Krisztust üldözik. Az üldöztetésben az egyik legnehezebb dolog az az érzés, hogy Isten elhagyott. Ha Isten akarná, le tudná állítani az üldöztetést, igaz? Tehát nem érdekli. Az ördög rá akar venni bennünket, hogy ezt gondoljuk. Az Úr azonban velünk van az üldöztetésben. Ha ezt észben tartod, nem fogsz elcsüggedni, amikor üldöztetés jön. 

Az igazi kereszténység pontosan az ellentéte az egész világrendszernek. Mi önzetlenségben járunk, míg a világot az önzés tölti be. Jézus szeretni tanít bennünket, míg a világ tele van gyűlölettel. Nekünk oda kell fordítanunk az arcunk másik felét, míg a világ megragadja a lehetőségeket, hogy bántson minket. A világ és a kereszténység szemben áll egymással. Egy keresztény csak akkor nem szenved üldöztetést, ha ugyanabba az irányba tart, mint egy hitetlen. Amikor Isten útján járunk, belebotlunk az ördögbe. Krisztus még ma is üldöztetést szenved, amikor a népét üldözik. Ez továbbra is így lesz egészen a földi királysága megalapításáig.