Lukács 8,50: „Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt az apához: Ne félj, csak higgy, és meggyógyul.” (RÚF)
MÁTÉ 9,23-31; MÁRK 5,35-43; LUKÁCS 8,49-56
Jézus azt mondta Jairusnak, hogy „csak higgy”, ami arra utal, hogy egyszerre működhet bennünk a hit és a félelem. Ezért mondja Jakab, hogy ne legyünk kétlelkűek, vagyis ne kételkedjünk. (Jak 1,5-8) A félelem hatástalanítja a hitet. Ugyanabban az időben lehetnek hittel teli és hitetlen gondolataink.
A félelem és a hit egymással ellentétes erők. A félelem valójában a hit ellenkezője; és nem más, mint hogy Istenen kívül valaki vagy valami másban hiszünk. A félelem a Sátánnak és a halálnak tesz ki minket, míg a hit a befogadóivá tesz mindannak, amit Isten tartogat nekünk. Jézus ezért mondta Jairusnak, hogy „Ne félj”. Jairus félelme megpecsételte volna a lánya halálát.
Ahelyett, hogy hatalmas mennyiségű hitet próbálnánk felhalmozni a félelmeink és a hitetlenségünk leküzdésére, egyszerűbb módszer az, ha a forrásukat kiiktatva eltávolítjuk a félelmeinket. Akkor a megmaradó egyszerű „gyermeki” hitünk megteszi a dolgát. Nem kell hozzá nagy hit, csak tiszta hit.
Honnan ered a félelem? A 2Timótheus 1,7-ben ezt olvashatjuk: „Mert nem a félelem szellemét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság szellemét.” (RÚF) Nem Istentől származik. A félelem úgy tud ránk törni, hogy a figyelmünket levesszük Jézusról és a helyzetünkre irányítjuk.
A félelem vagy a kétség nem tud csak úgy legyőzni bennünket. Be kell engednünk. Ugyanúgy, ahogy a hit Isten Igéjének hallásából van, a félelem abból fakad, hogy hallunk vagy látunk valamit, ami ellentétes Isten Igéjével. Nem kísértene minket a félelem vagy a kétely, ha nem foglalkoznánk azokkal a dolgokkal, amelyekkel a Sátán ezt a félelmet és kételyt közvetíti.
Sátán igyekszik elterelni a figyelmünket, hogy a problémáinkon gondolkodjunk. Egyetlen probléma sem túl nagy Isten számára. Istenre kell vetnünk az ezzel kapcsolatos gondunkat, és egyedül Jézuson, az Igén kell tartanunk a szemünket.
