Szerető Atyánk 

Szerető Atyánk                                                                                                      Július 8. 

Lukács 11,11: „Melyik apa az közületek, aki a fiának követ ad, amikor az kenyeret kér, és kígyót ad, amikor az halat kér?” (KJV) 

LUKÁCS 11,11 

A legszeretőbb földi apa sem hasonlítható mennyei Atyánkhoz és az irántunk tanúsított szeretetéhez. Mégis, sokszor könnyebben elhisszük, hogy egy apa, anya vagy házastárs kész segíteni nekünk, mint hogy Isten hajlandó használni az erejét az érdekünkben. Viszonylag kevesen kételkednek Isten képességében. Ami miatt a legtöbb ember szűkölködik, az inkább az a kétségünk, hogy hajlandó-e használni a képességeit értünk. Jézus biztosít minket arról, hogy Isten szeretete és hajlandósága arra, hogy ezt a szeretetet kimutassa, sokkal nagyobb, mint amit valaha is megtapasztalhatunk bármilyen emberi kapcsolatban. 

Az Úr – Teremtőnkként – nem pusztán szánalomból vagy kötelességtudatból mentett meg minket, hanem azért, mert szeretett. (Jn 3,16) „Akarata és tetszése” volt, hogy a fiaivá fogadjon bennünket. (Ef 1,5) Atyánk akar és elfogad minket! Milyen csodálatos ez! Már az is több lett volna, mint amit bármelyikünk megérdemel, ha Isten megbocsát nekünk. Akkor pedig bizonyos jogok és kiváltságok megadása több lett volna, mint amire számíthattunk. Az Úr azonban még ennél is tovább ment. Valóban elfogadott minket. A szótár a következőképpen határozza meg az elfogad szót: (1) örömmel fogad; (2) befogad egy helyre vagy csoportba. (New American Heritage Dictionary) Az Úr nemcsak eltűr, hanem valóban szeret minket. Még kedvel is bennünket, és ujjongva örül nekünk. (Zof 3,17)