Ti tudjátok…

Az ember így válaszolt nekik: “Ebben az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szememet. (János 9:30)

Annak a fokmérője, hogy valaki Istentől van-e vagy sem, végül is az illető cselekedetei. Jézus cselekedetei telve voltak csodákkal, és annyira harmonizáltak Isten Szavával, hogy bármely kétely abban, hogy Ő vajon Istentől volt-e, elenyészett, legalább is így kellett volna történni. Ebben a részben, ahogy a Márk 7:13-ban a farizeusok és a törvény tanítói közül némelyek saját tradícióikat emelték fel Isten Szava fölé, Isten Igéjét így hatástalanítva az életükben. Hozzájuk hasonlóan a teológusok ma is időnként az utolsók abban, hogy Isten mozgását elfogadják, mivel az sérti saját hagyományos hitelveiket, ám “a nagy sokaság örömmel hallgatta Őt.” (Márk 12:37.)

Szellemi dolgokban az ember olyan szintre oktathatja magát teológiai ismeretekben, hogy az már többet árt, mint használ neki. Meg lehet nyerni egy teológiai csatát, miközben az illető szívében elveszti a háborút, mivel “az ismeret felfuvalkodottá tesz, de a szeretet épít.” (1. Korinthus 8:1.) A teológia kérdések feletti viták gyakran elvonják az embereket a fontosabb dolgoktól. A tudatlanság nem erény, de a szeretet végtelenül magasabb rendű az ismeretnél. Mindent meg kell tanulnunk, amit csak tudunk, de ismereteinket a szeretet szolgálatába kell állítanunk. “Mindezek között legnagyobb a szeretet.” (1. Korinthus 13:13.)

Ne engedd ma, hogy a tudás utáni kutatás eltérítsen Isten megismerésétől. Amit ismersz az közel nem olyan fontos, mint akit ismersz, különösen ha az Úrról van szó! Legfontosabb életcélod, hogy szeresd Istent és megismerd Őt személyesen és bensőséges módon.

Vélemény, hozzászólás?